10.01.Bari Károly: Kínom indított útnak
"...Kínom indított útnak,
napégette mezőkön,
a völgyek hideg mélységein át,
hogy fölmérhessem magam,
hogy csillagot fakasszak vérből, verítékből,
kirabolt tizenhat évemről letépjem
káromkodó anyám átkát..."
10.02.Petrőczi Éva: Ősz
A gyümölcs-óra
októbert mutat:
birs-perc,
alma-perc,
körte. perc
az őszt kondító
fák alatt.
10.03.Lesznai Anna: Ők
Ők, kik időknek mélyén
nevettek,
A vígságomból egy-egy részt elvettek;
Kik fát, virágot énelőttem láttak,
Tudtak szépszavú danoló imákat.
Ők, akik régen szerettek és sírtak,
Helyettem mindent megtettek s megírtak -
És akik jőnek, ha majd fekszem holtan,
Átlépik sírom s nem tudják, hogy voltam.
10.04.Radnóti Miklós: Október
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
10.05.Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez , részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek felém.
10.06.Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét..."
10.07.Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel
Milyen száraz és hideg a lelkem,
pedig te melengetted a kezeid közt!
Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
Csókok aranyával, arany
levelekkel -
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. -
Nem tudok aludni miattad, álmomban
is
ujjad simogatását érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok voltak az
ujjaid,
arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este.
De messze a tegnap, csókokkal
arany levelekkel!
-Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?
10.08.Rónay György: Kígyó
"Tanulj élni, mint a kígyó,
Mint a kígyó éltem én.
Tekeregtem lent a csilló
porban és a fák közén.
Tölgyek odva volt a fészkem,
fészkemet sziszegve védtem
s ébren alva éjszakán
csillagom volt a magány..."
10.09.Tornai József: Zene, margaréta
Megismered a gyermekkort, a végsőt,
az aggodalmakat anyád szavából;
a munkát és a könyvek szárnyát később
s amit sugall egy hullócsillag-zápor.
A sorsot, istent, zenét, margarétát;
hazád, amelynek irgalom a földje,
és az időt, a süketet és bénát
s a titkot, ahogy titok mindörökre.
Barátaid és minden ellenséget,
s a szerelmet, amelyért fizetsz százszor,
s mint aki villám-csattanásra ébred,
kísértet-arccal kimész a világból.
10.10.Garay János: Egy ismeretlen széphez
Sugár, de teljes
A termeted,
Kis pille hordja
Lépésedet.
Hajad selyemből
Sötét bogár,
Elbontakozva
Egy tengerár.
Cseresznye-szácskád
Legszebb bíbor,
Kedves magadka
Élet-vidor.
S mégis szemedben
Ábránd is ég,
Nem nap, nem is hold,
Egész egy ég.
Mindenben az vagy,
Ó bájalak,
Kit álmaimban
Óhajtalak.
S ó, hogyha ajkad
Ezüst szaván
A szép magyar szót
Még hallanám,
Ha tűz-szemedben
Lelked ragyog, :
Ó hölgy, örökre
Rabod vagyok.
10.11.Weöres Sándor: Ballada három falevélről
Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.-
Elröpült három falevél.
...
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
...
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
...
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete mély-
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
10.12.Parti Nagy Lajos: MM Nulla, elmebajszag
tükör-darab volt szplén és
neurózis
nélkül a lélek nem volt hiteles
két tripliszek volt istenem a dózis
alig kellettem hogy belém szeress
és izga játék volt a szép szorongás
bogra kötött elfésült nárcium
mit adtam volna volt hogy most láss
s most mit hogy akkor most mikor
elmebajszaga van a reggeleknek
s arcomba szakadt fölle ráncaim
mögül redőny mögül szeretnék
épp nem nagyon csak túlélni mikor
félek és félek hogy eltitkolom
10.13.Szabó Lőrinc: Kálmán bácsi
Kálmán bácsi, körszakállas
magyar,
a nagybátyám. Négy gyerek, víg ricsaj
táncolta körül. Süketnéma volt,
verset írt, és gyalog zarándokolt
Kossuthoz, Turinba. Szegényesen
éltek, de majdnem vadregényesen,
ő, s a családja. Torka, nyelve nagy
kövekként tördelte a szavakat,
s mi ujjal a semmibe írtuk a
válaszunkat neki, vagy, este, ha
már sötét volt, a tenyerébe, és
bőrének szeme-esze, furcsa ész,
látta a láthatatlan betűket.
Bohém lélek, szerették, szeretett.
Nyomdász volt, s kertész.
Csak magyar ruhát hordott.
Százszor tönkrement s talpra állt.
Homloka fény, szeme arany mosoly:
Szerettem náluk lenni, mint sehol.
10.14.Hervay Gizella: Önéletrajz
almafán utolsó alma vagyok
hullok vándorló homlokára
szomját oltja vagy velem vándorol
páros sorsunk oltalmára
szádban jó íz - vagy harmadik
szemed
lehetek minden most kezdődik a hajnal
mikor éretten kezedben ébredek
öngyilkos májusi almagallyal
10.15.Nagy László: Dióverés
" Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó is délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigószárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle;
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
10.16.Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása
...Hazánkban nemzete volt mindég
tündöklő,
Híre-neve fénylett, mint fénylik gyémántkő:
Légyen nagyságod is eleit követő,
Azt ha nem cselekszi, üsse meg a mennykő!
10.17.Csokonai Vitéz Mihály: Október
"Már hát elérkezett a víg
október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül
A szüretelőknek víg tábora örül...."
10.18.Déry Tibor: Ősz, Feldafing
segítsetek
még nem haltam meg
még felébredek még ősz van
rohan a hajnali szél a hegyoldalon
és aki öreg arcát az ablaküveghez szorítja
a vörös napkorongban a tél hideg alakjait látja
csókolózni
és hajnaltesttel sír a szélben
az avarban ide-oda röpköd
levelei lehullanak
mert mégis sötétedik
és mindörökre sötétedni fog..."
10.19.Vészi Endre: Arckép ezer tükörben
...Elkezdenéd újra?
El én!
Tiszta szívedből?
Nincs tiszta szívem.
És jó hideg aggyal?
Nincs hideg agyam.
Mert múlékony és nem múló anyag vagyok,
kit víz alá húz a kétkedés,
de földob, mint repkedő halat, a remény,
s mert tízezeréves feledés szunnyad idegeimben,
elhiszem, hogy itt az a perc,
mely újra szárnyra bocsájt.
10.20.Balassi Bálint: Kegyelmes szerelem...
"...Ez világ minékünk,
Kiben mi most élünk,
Vendégfogadó házunk;
Kiben ma ha lakunk,
Vagy jót vagy bút látunk,
De holnap meg kimúlunk;
Azért azon legyünk:
Amíg tart életünk,
Legyen víg telünk, nyarunk!
10.21.Pintér Lajos: Rajz egy őszi tűzfalon
"...Hol a pipacs már? hol
van a tünde,
a röpke?
Anyja, a koranyár fölvette,
fényben megfürdette!
Hol a pipacs már, hol van a tünde,
a röpke?
Rozsdált levél a gyalogúton:
nyárfalevél, akáclevél.
Fölveszek, kezemmel fényesítek
egy didergő vadgesztenyét..."
10.22.Arany János: Sejtelem
Életem hatvanhatodik évébe
Köt engemet a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
10.23.József Attila: A Dunánál
"...Én dolgozni akarok.
Elegendő
harc, hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."
10.24.Reményik Sándor: A dalaimat
A dalaimat - becézzétek,
S oh ne tekintsetek reám,
A jobbik énem tiszta lángja
Ott ég mindenki asztalán...
10.25.Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
10.26.Héra Zoltán: Ó kalendárium költőknek
Skorpió havában legyél mint az
ég,
itt viasz-sárga, ott üszökpor-setét.
Mefisztó olyankor az úr,
tőle kellemet és élceket tanulj.
Hol simán folyna verssorod,
szaggasd meg, ahogy csak tudod.
10.27.Gulyás Pál: A tücsök
Mennyi éve hallom én már
a tücsök ciripelését,
mindig akkor hallom, hogyha
megszületik a sötétség.
De a tücsköt sose látom,
ő ilyenkor láthatatlan
a sötétben elmerül...
Költő, menj te is az éjbe
s ködsisakkal hegedülj.
10.28.Kormos István: Rigó kiált fölöttem
Villám ragyog teli pohár
vizet csukott szemembe tündököltet
szélhömpölygés arcon cirókál
de tudom elföd majd a sár
ha magamra húzom a földet
Rigó kiált fölöttem VOLTÁL!
Ködmosta messzi majorok
Pest Lutetia kövei felednek
végsőt bukfencezvén a hinta
vérem lányokban zsiborog
megőriznek valamely versek
míg fénybe nem fullad a tinta
10.29.József Attila: Judit
Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik
már,
be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
mint a hajdani
hidegek idejében, még mikor ,
kedves,
nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
nem vagyok veled.
Némább a hosszabb éjjel,
nagyobb a világ
s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.
Hideg csillagok égnek tar fák ága
közt.
Merengsz még? Aludj,
egyedül alszom én is. Húzódzkodj össze
s rám ne haragudj!
10.30.Csokonai Vitéz Mihály: Ősz
"...Bárcsak meleg napfény vólna,
Vagy kemény télre hajólna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom."
10.31.Weöres Sándor: Valse Triste
"Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik...."