01.01.Petőfi Sándor: A puszta, télen

"Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az ősz olyan gondatlan gazda:
Amit a kikelet
És a nyár gyűjtöget,
Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli,
A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli. "

01.02.Weöres Sándor: Ujjé!-vi mese

"Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.
Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött ?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába. "

01.03.Nemes Nagy Ágnes: Római tél, Weöres Sándornak

Emlékszik a római télre?
/Kis jel-szeletként említem meg ezt./
Mely úgy úszik a múltjainkban,
mint egy jegelt narancs-gerezd.
Na és a macskák ott, hosszanti csíkkal,
/Micsoda gerezd-forma sávok!/
Kérem csináljon, úgy, mint eddig is,
gerezdekből teljes, kerek világot."

01.04.Csukás István: Januári hó hull

Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!...

01.05.Bényei József: Hó

"... A fák között az őzek
elbújnak, kergetőznek.
Utánuk minek futnál?
Friss hóban lemaradnál.
Markolj a puha hóba,
s reggelig álmodj róla."

01.06.népköltés

Három király napján,
országunk istápján,
dicsérjük énekkel,
vigadozó versekkel:
Szép jel, szép csillag,
szép napunk támad.

01.07.Zrínyi Miklós: Attila

"Én vagyok magyarnak legelső királya,
Utolsó világrészrűl én kihozója!
Én lehetek tehát magyarnak példája,
Hírét s birodalmát hogy nyújtsa szablyája. "

01.08.Szabó Magda: Január

"A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált:
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák..."

01.09.Babits Mihály: Halavány téli rajz

"Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz , édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat."

01.10.Csanádi Imre: Doromboló

Fagy kinn, fagy,
hó van nagy
most ideje, most fagyjon,
akár beleszakadjon,
csak a kályha mormoljon,
vén cirmos doromboljon:
elnyugszunk esténként
édesanyánk meséjén.

01.11. /Ágota/

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrű sötéttel.
Oly feketén teli még, szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

01.12.Ladányi Mihály: Téli vers

"Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak.
...Tavasz, találj rám,
legyen fölszag a szélben,
vakondtúrás a fűben!

Rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!"

01.13.Hárs Ernő: A tél betűi

A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.

A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.

Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.

Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.

Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.

Sorait a tél ekképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.

01.14.Kormos István: Téli rege

"...Holnapra hó jön, frissen zuzogó,
ötforintos pelyhekkel jön a hó,
kisujj rajzolja hóba a nevem,
de ördögöké a szerelem."

01.15.Juhász Gyula: Este az Alföldön

Az alkony kéken hamvazó ködében
most térnek nyugovóra mind a házak,
a csöndbe bámulnak komoly fehéren
s tetőiket lehúzza az alázat.

01.16.Lauka Gusztáv: Butter Flórián

Bazsarózsa-lugasban
Ült a jó leány,
Oldalánál a vitéz
Butter Flórián

Philoméla hangozott
A birsalma-fán,
És szólt olvadékonyan
A sápadt leány:

Gyenge szívem szétreped
Még ez éjszakán,-
Hogyha rászed angyalom,
Butter Flórián!

Érzékeny hangon felelt
Butter Flórián:
"Holtomig imádlak én,
Sápadt jó leány!

01.17.Mécs László: Vadócba rózsát oltok

"...Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

01.18.Vas István: Piroska

"Piroska jaj Piroska
Piroslik még a rózsa
Habár a haj megőszül
Zöld láng lobog alatta
Arcod szemed a szád sem
Felejtett el nevetni..."

01.19.Kányádi Sándor: Zsörtölődő

"...Megértem én már eleget,
ennél is zordabb teleket.
De olyat eddig sohasem,
hogy vége egyszer ne legyen."

01.20.Sik Sándor : Kérdések felelet nélkül

"Mint gyümölcsfákra májusi eső,
Zúgtak le rám a dallamkereső,
Élni akaró gondolatcsirák.
S én nekiültem, mint szorgos diák.
Írtam, daloltam a tőlem telőt,
Egy pohár vizet ért-e más előtt?"

01.21.Madách Imre: Az ember tragédiája

"Minő csodás kevercse rossznak és nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt."

01.22.Sárközi György: Esőcseppek

Eljön a nap, hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm, szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.

Néhanapján egy kéz értem kinyúl,
s zörgő lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s új életet kezd , ki fölém hajol."

01.23.Utassy József: Vadászdalocska

Róka, terítsd le a bundád!
Hideg a föld, minden havas.
Hová térdeljen, ha jön a
hóvirágbűvölő Tavasz?"

01.24.Gábor Andor: Hull a hó

"...Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.

Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet?
Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet? "

01.25.Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni...

"Szeretnélek még egyszer látni,
Meggyógyitna egy pillanat.
Mit szenvedtem , feledni tudnám,
S még egyszer örömest feldúlnám
Éretted ifjúságomat!"

01.26.Tamkó Sirató Károly: A nagy természet

De szép is a nagy természet,
hol haldoklik, hol meg éled!
Hóból víz lesz, vízből hó lesz...
Más szavunk sem lehet erre:
Így is jó lesz, úgy is jó lesz!

01.27.Kiss Benedek: Parazsas talpnyomokkal

"...Ne hagyd abba, te Nap, januári!
Zengjenek a fények harsonái -
avatott varázsló vagy: tenyered
a vénhedt cigányasszonynak, a Földnek
mutasson szerencsés, jó jeleket!"

01.28.Csokonai Vitéz Mihály: Újesztendei gondolatok

Oh idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged:
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged."

01.29.Vitó Zoltán: Téli mondóka

"...Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta , jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog:-
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is, én is "felolvadok":
sugárba, fénybe roskadok,-
s megkönnyeznek a csillagok."

01.30.Tinódi Sebestyén: Sokféle részegesről

"Bátor igyunk az jó borban, jó kedvet vegyünk,
Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne vétsünk,
Ha külömben cseleködünk, lelkünkben veszünk.

Az, ki szörzé, neve Sebestyén szoméhságában,
Nyírbátorban ezerötszáz és negyven nyolcban
Udvarbírák bort, nem adnak, vannak átkjában."

01.31.Bajza József: Kisleány dala

"Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne végy,
Mert a rosszból, mond a pap,
A nagyobb a gonoszabb.
Végy vígat, ne szomorút,
És ne olyat, aki rút,
Mert ha rút lesz, jaj neked!
Nemsokára megveted."