Ágnes Vanilla: Születésnapodra ( József Attila emlékére )

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk

Kollár - Klemencz László, Kistehén Tánczenekar: Elviszi...
( Kalandorok filmzene )

Azt hiszem, ki kéne szállni, egyszer talán megpróbálni,
kanyargós, üres utakon, nem félek, minden rendben lesz ott,
ahol elvisz a szél.

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom,
Autóm a galaxisba, elázott frázis, amit,
Majd elvisz a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll, végtelen a végzet,
nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Azt súgtad, maradjak, féltettél, de már késő pillanat,
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok,
Majd elvisz a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél.

Simogatást, kedvességet, sebed, ami sebemhez tévedt,
Körülöttünk forgó Napok, csak pillanatok a tegnapok,
Majd elvisz a szél.

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba, elázott frázisok,
Majd elvisz a szél

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll,
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél.

Még a tenger emelkedik, mérleg világra születik,
elviszem árnyékom hátán, a hamvaidat,
Majd elviszi a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Sztevanovity Dusán - Presser Gábor - Malek Andrea:

A villamos kettőt csöngetett

A villamos kettőt csöngetett és elhúzott veled,
S az elhagyott sziget csak egy megálló volt neked.
S a fényképész a bolt előtt mereng:
Pár esküvői kép, pár mosoly kéne még,
De ma senki nem nevet.

Néha túl szép lett volna,
Amit a nagy szavak dörögve tiltanak.
Féltünk, vártunk,
A pillanat így marad el.

A villamos kettőt csöngetett,
És egy jutott nekem, és egy jutott neked,
S ez így nem jó senkinek.
A fényképész sok-sok fényt szeret,
Hát szétnéz megvetőn,
S a lehúzott redőny minden képet eltemet.

A villamos kettőt csöngetett.
Csak indult, s így üzent.
És úgysem értik meg, csak az eltévedt szívek.
S a fényképész az el sem kattant képpel mit tehet?
Laborálná, már retusálná,
de itt senki, senki, senki, senki, senki nem fizet.

A villamos kettőt csöngetett,
S a kockakő felett még ott keringenek
Ó, az eldobált jegyek.

Presser - Adamis: Valaki mondja meg

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az, hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol marad

Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta ne bánts mást
Valaki látta, hogy bántottalak már
Valaki látta, hogy bántottál
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt
Anyám azt mondta, hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta, hogy miért nem e Földön.
Anyám nem mondta mondd miért.

Zorán: Egyszer majd...

Talán egy nap, egy hét, talán egy év
Amíg változtatni még nem merek
Aki most vár, aki riadtan kiszáll
Az vissza többé nem talál, az elveszett
Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod
Az arcod, mintha megérinteném
De gondolatban még nem itt vagyok

Majd egyszer ezen végleg túljutunk
S az álmainkhoz visszafordulunk
S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz
S a világ félreáll
Majd egyszer ez az örvény szétszakad
És mindegy lesz, mi volt az áldozat
A próba véget ér
S az örök vágyakért
A büntetés lejár

Ha minden szívdobbanásnak ára van
Élni szegény-boldogan, már nem lehet
Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még
Mintha így ölelkeznénk
S mondjuk, szeretni elég
S még elhiszed

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom
Te nem bántasz, nem haragszol
De látom, ami elvész, fáj nagyon

Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk
Majd egyszer nagyon boldogok leszünk
Majd meglátod mit ér sok végighajtott év
Míg nem vigyáztam rád
Majd egyszer, tudod, eljön még a nap
Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad
S ha az átkozott idő
Mint hűtlen szerető
Addig meg nem csalt
S az életem kitart
Jó lesz egyszer majd ...

Kimnowak: Gyémánt

Éj lettem, csend a hangom,
A napot akartam, s elégett minden.
Éj lettem, álom, árnyék,
Csak te ragyogsz még,
Gyönyörű kincsem.

Vak lettem, világtalan,
Tudom, hiába vezet kezed.
Vak lettem, szemem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.

Vad lettem, bujdosó,
Veszett vérem megmérgezett.
Vad lettem, szívem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.
Hova rejtselek el?

Republic : Gyere közelebb, menekülj el

Gyere közelebb, menekülj el,
kicsi madaram, Te vagy a bűnjel.
Jönnek érted és megtalálnak,
forog ez a tánc, egyre bátrabb.

Forog ez a tánc éget a tűz,
csalogat engem és messze űz.
Hét a bánat és hét az öröm,
Adj nekem egyet és én megköszönöm,
Adj nekem egyet és én megköszönöm,
Adj nekem egyet és én megköszönöm...

EDDA: Álmodtam egy világot...

Időm kevés mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén
Falhoz dőlve rád vártam én
Hosszú vonat síneken, kóboroltam tovább.
Időm kevés mégis hajt valami tovább

Titkaim nem őrzi senki meg
Szívemben a dal megmarad nekem
S újra átélem örök hangjait
Ha szól az ének, álmodom a világot veled.

Álmodtam egy világot magamnak
Itt állok a kapui előtt
Adj erőt, hogy betudjak lépni
Van hitem a magas falak előtt.

Generál: Kérdeztem

Kérdeztem az éjszakai csendtől,
Kérdeztem de néma volt,
És a száz alakban visszatérő kérdés,
Mit akarok, mit akarok tőled én.

Faggattam a tiszta fényű hajnalt,
Faggattam, de hallgatott,
És a száz alakban visszatérő kérdés,
mit keresek, mit keresek nálad én.

Égő nap, tőle tán most megtudom majd!
Miért kell még: Ez a fájó édes furcsa játék.
Próbáltam de hisz nem lehet ezt félbe hagyni
Már nem tudom soha elfeledni megtagadni én.

Kérdeztem a bíbor színű alkonyt,
Faggatom, de nem beszél,
És a száz alakban visszatérő kérdés,
Miért szeretlek, miért szeretlek mégis én ?

Neoton: Kell, hogy várj !

Szemedben könnyek, haragszol rám
Hogy el kell mennem, nem az én hibám

Kell, hogy várj, várj is meg
Ne félj újra visszajövök
De addig írj, gyakran írj
Így szerezz egy kis örömöt nekem.

Kiszáradt torkom, és ég a szám
Utolsó csókom, gondolj majd rám

Kell, hogy várj, várj is meg
Ne félj újra visszajövök
De addig írj, gyakran írj
Így szerezz egy kis örömöt nekem.

Nevess, hisz így szeretlek
Vidámnak és kedvesnek
Lássalak, ha nem leszel velem
Nehéz most messze menni, de könnyebb elviselni
Ha rám majd így emlékezel.

Titokban sírhatsz egy kicsit még
Na jól van most már, ennyi elég.

Kell, hogy várj, várj is meg
Ne félj újra visszajövök
De addig írj, gyakran írj
Így szerezz egy kis örömöt nekem.

LGT: Neked írom a dalt

Hé, te aki az utcán újságot árulsz,
És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,
Éjjel tanulsz és fáj a szemed,
A fáradtságtól a könnyed kicsordul,
Te is adj egy percet az életedből,

Te aki nappal dolgodat végzed,
Géped vezeted és hajtod magad,
Embert gyógyítasz és gyereket tanítsz,
És este fáradtan várod az álmodat,
Te is adj egy percet az életedből,

Vártam rá, hogy elmondjam ,hogy elénekeljem,
hogy tudd, hogy érezd ,hogy el hidd nekem,
hogy neked szól a gitár, neked pörög a dob,
neked gyúlnak fények és csak neked írom a dalt,
neked énekelek, neked írom a dalt, neked énekelek

Asszony, te aki életet adtál kezembe
Neked is írjon egy dalt
Ülj le szépen, tedd öledbe kezed
Hunyd be a szemed és csendben figyelj rám,
Adj egy percet nekem az életedből.

Hé, és most te jössz a sorban kinek tudnia kell,
Hogy rád is vár még egy dal,
Ó de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a tiéd, most figyelj rám.
Adj egy percet nekem az életedből.

Vártam rá, hogy elmondjam ,hogy elénekeljem,
hogy tudd, hogy érezd, hogy el hidd nekem,
hogy neked szól a gitár, neked pörög a dob,
neked gyúlnak fények és csak neked írom a dalt,
neked énekelek, neked írom a dalt, neked énekelek

Balázs Fecó - Horváth Attila: Érints meg

Megint elment a nap, ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk, itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre, ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan, úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap, mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó, kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan, úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap, ahogy mindig szokott.
De túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.

Szeressük egymást gyerekek

Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.

Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, hát boldoggá!

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Erdélyországba van az én hazám...

Erdélyországba van az én hazám,
Ott temettem el az édesanyám.
Sorsuk fájdalom, könnyes, néma gyász,
Erdélyországba rabló had tanyáz.
Szegény székely nép, akárhová lép, akármerre jár,
Az itala könny, a kenyere sár.

Hol szőke szellő, enyhe szellő...

Hol szőke szellő, enyhe szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Táltos paripákon odaszáll, hazahív fű, fa, lomb, virág,
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Valahol Oroszországban

Üzenet jött messze-messze földről,
Halványzöld-szín tábori levél.
Aki írta a szívével írta,
Minden sora őszintén beszél:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te otthon éppúgy láthatod.
Mindig a te leveledet várom,
Csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban!

Muszkaföldre lassan jár a posta,
Alig várják már a válaszom.
Megkérem a rádiótól szépen,
Közvetítse kívánság-dalom:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te ott kint éppúgy láthatod.

Fehér galamb száll a falu felett...

Fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos levelem.
Nyugtalanul szálldos ide-oda, boldog én már úgyse leszek soha.
Szerettem én kislányt már eleget, de igazán egyik se szeretett.
Nem hall engem senki sóhajtani, csak igazán szeressen valaki.

Galambszívet örököltem...

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.

Megbecsültem édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra.

Hol szőke szellő, enyhe szellő...

Hol szőke szellő, enyhe szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Táltos paripákon odaszáll, hazahív fű, fa, lomb, virág,
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Amott legel, amott legel...

Amott legel, amott legel, amott legel hat pej csikó magába,
Mind a hatnak, mind a hatnak, mind a hatnak béklyóba van a lába.
Gyere, babám, téríjjük meg a csikót,
Reszeljük le, reszeljük le, reszeljük le a lábáról a béklyót.

Lereszeltük, lereszeltük, lereszeltük a lábáról a béklyót,
Most már pajtás, most már pajtás,
Most már pajtás merre hajtsuk a csikót.
Arra hajtsuk, amerre a nap leszállt, amerre a volt gazdája sose jár.

Maros-menti fenyves erdők aljába...

Maros-menti fenyves erdők aljába,
Oda van a pici tanyám csinálva.
Jöjj el hozzám, édes rózsám,
Nézd meg az én pici tanyám,
A Maros-menti fenyves erdők aljába.

Százados úr búcsúzik a századtól,
Előveszi harci sípját, belefú.
Oly szépen szól harci sípja,
A századját odahívja,
A Maros-menti fenyves erdők aljába.

Öreg baka búcsúzik a társaktól,
Összeszedi szerelvényét, elindul.
Isten veled, kedves bajtárs,
Látjuk-e még újra egymást,
A Maros-menti fenyves erdők aljába.

Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út...

Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyiken a régi babám elindul.
Régi babám, térj vissza a hosszú utadról,
Emlékezz a tegnap esti szavadról.

Hosszú útról visszatérni nem lehet,
A szerelmet eltitkolni sem lehet.
A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.

Árva vagyok, jaj, de igazi árva,
Ki vagyok a babám szívéből zárva.
Ha ő engem kitagadott egy este,
Én meg őtet kitagadom örökre.

Által mennék én a Tiszán...

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városba, a harmadik utcába,
Piros rózsa, kék nefelejcs, viola virít az ablakába.

Barna kislány ablakába...

Barna kislány ablakába jó estét, jó estét.
Szállást kérnék éjszakára hogyha beengednél.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,
Nincs itthon az édesanyám, csak egyedül vagyok.

De azért a szép szavadért mégis beengedlek,
Csipkés szélű nyoszolyámba szépen lefektetlek.
Csipkés szélű nyoszolyámba szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, reggelig csókollak.

De szeretnék künn a pusztán...

De szeretnék künn a pusztán betyárgyerek lenni,
Valamennyi vadvirágot egy csokorba kötni.
Odaadnám az alispán kékszemű lányának,
És azután nem bánnám, ha felakasztanának.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs...

Kék nefelejcs, kék nefelejcs virágzik a, virágzik a tó partján.
Beteg vagyok, fáj a szívem, nem sokáig, úgyse soká élek már.
De nem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
A síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő...

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik benne, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak,
Dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Pilóta gyerek...

Pilóta gyerek sose kesereg,
Ott van a ló, nagy a feje búsul eleget.
Ha a pénze fogy, mulat egy nagyot.
S haza ír a faterjának egy képes lapot.

Te is voltál ifjú apám, jól tudod magad.
Levegőből nem él meg a pilóta fiad.
Hát hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.

Megy a levél, jöhet a pénz, jöhet a csomag,
Levegőből így él meg a pilóta fiad.
Sej, hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.

Pilóta gyerek, hogyha termikel,
Öt-hat ezren van, de még csak tovább teker.
Most jön már a műrepülés édes öregem,
Nem lesz abban semmi hiba öt-hat ezeren.

Hát ki a féklapot, nyomj rá egy nagyot,
Már is mondhatod öcsém, hogy pilóta vagyok.

Kis Kató

Ma este indulunk a frontra
búcsúzni jöttem kis Kató,
ne félj vigyázunk mink magunkra
velünk az isten kis Kató
Elkísér majd csókjaid emléke
az élet szép szeretni jó,
patyolat fehér ágyacskádban
gondolj rám néha kis Kató

Ha vége lesz a szörnyű télnek
és újra elolvad a hó,
meglátod visszajövök hozzád
boldogok leszünk kis Kató
De ha mégis elszólítna engem
egy mennyországi behívó,
akkor se sírj feledj el engem
légy mással boldog kis Kató

Kukorica közt születtem...

Kukorica közt születtem, ott szedtek fel engem,
A nevem is, hej, parasztos, de én nem szégyellem.
Be-bejárok a faluba édes Juliskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.
Én a pásztorok királya legeltetem nyájam,
Nem törődöm az idővel, a szívembe nyár van.
Szerelemnek boldog nyara égeti a lelkem,
Amióta ezt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-bejárok a faluba édes Iluskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta...

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő, el kell masírozni.

Itt az idő, visznek katonának,
Meghasad a szíve a babámnak.
Meghasad a babám gyenge szíve,
Ha engemet három évre elrabolnak tőle.

Százados úr, sej-haj...

Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára,
Hátratekint, sej-haj, hátratekint az elfáradt bakára.
Úgy-e, fiúk, szép élet a katonaélet,
Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

A bakának, sej-haj, a bakának nem csinálnak koporsót,
A bakának sej-haj, a bakának nem mondanak búcsúzót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej-haj, szőke kislány lesz a megsiratója.

Széles a Balaton vize...

Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta.
Ne menj arra, barna kislány, mert leesel róla.
Nem esek, nem esek én a Balaton vizébe,
Inkább esek, kisangyalom, véled szerelembe.

Elrabolta a Balaton tőlem a kedvesem.
Éjjel-nappal siratom a gyászos életemet.
Sírva kérdem a haboktól, merre fekszik meghalva,
Egy se tudja, csak azt mondja, lent a Balatonba.

Vándorfelhők fenn az égen...

Vándorfelhők fenn az égen, ha majd egyszer kis falumhoz értek,
Álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek.
Ott, ahol egy vén eperfa halkan sóhajt fel az éjszakába,
Vándorfelhők, ott van az én édesanyám nádfedeles háza.

Szóljatok be az ablakán, mondjátok, hogy hírt hoztok felőlem,
Mondjátok, hogy jól megy sorom, jól megy sorom, mióta elmentem.
Ne tudja meg, hogy a sorsom, az életem keserűség, bánat,
Ne hulljon a könnye értem fehérhajú jó édesanyámnak.

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa
Barna kislány sírva sétál alatta
Állj meg kislány barna kislány de csak ha lehet
Adjál a bakának egy pohár vizet

Mért ne adnék én a bakának vizet
Szenvedett ő a hazáér eleget
Nem szenvedtem barna kislány de most szenvedek
Adj egy csókot utoljára elmegyek

Don-kanyarban van egy szomorú fűzfa
Magyar baka halva fekszik alatta
Bajtársai kardjaikkal ássák a sírját
Odahaza magyar lányok siratják

Esik eső, szép csendesen  csepereg...

Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg.
Csaplárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
Édesanyám, strázsa kislány nem leszek,
Amott jönnek a fegyveres vitézek.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felkapott a sárgaszőrű lovára.
Lova lova lova viszi messzire,
Egyenest a fenyves erdő szélire.
Lova lába megbotlott egy gödörbe,
Ott kapták el Rózsa Sándort örökre.

Ha felmegyek a doberdói...

Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Feltekintek a csillagos egekre.
Onnan nézem, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

Haragszik a pusztabíró...

Haragszik a pusztabíró, becsületem bántja,
Mért járok én csikót lopni az ő udvarába.
Nem járok én csikót lopni, Isten, ember látja,
Mért is van a bírónénak kökényszemű lánya.

Házunk előtt mennek el a huszárok...

Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám, én is közéjek állok.
Én leszek az első század szakaszvezető,
Nem a világ az a három esztendő.

Hogyha ír majd, édesanyám...

Hogyha ír majd, édesanyám, írjon a falunkról,
Küldjön egy szál virágot az öreg akácunkról.
Írja meg, hogy az emberek sajnáltak-e, hogy el kellett mennem,
Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem.

Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,
Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja.
Él-e még az öreg cigány, járnak-e fonóba, mint régen,
Mindenkiről írhat, anyám, csak egy lányról sose írjon nékem.

Írok neked, írok fiam, írok a falunkról,
Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról.
Nem él már az öreg cigány , nem járnak a fonóba mint régen
Azt a lányt kit úgy szerettél kivitték a temetőbe régen.

Darumadár fenn az égen...

Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál,
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson, felejtsen el engemet.

Ha majd egyszer, kisangyalom, veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádba oldaladhoz simulnék.
Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Ráhajtanám bús fejemet hattyúfehér fehér hattyúkebledre.